Disznóvágás
Írta: Kopányi László - Dátum: Február 21 2010 18:17:17
Disznóvágás
Teljes hír
Tisztelt Szülők és résztvevők!

Tegnap éjjel kissé már fáradtan ültem a gép elé s így nagyon röviden írtam a disznóvágásról. A képek szerkesztése így is sok időt vett el. Mára kipihentebb mindenki (gondolom).
Remélem mindenki jól érezte magát és meg volt elégedve mindennel.
Mindannyiunk nevében kell megköszönnöm a sok munkát amit szakemberek és a segítők végeztek.
Köszönjük a Czégény család maximális hozzáállását. Czégény Papa és társa Bereczki Tibor szakmai segítségét. A vágás lebonyolítását és a munka nagy részének elvégzését. Cégény Ádám és anyukája rengeteg munkáját úgy a vágásnál, feldolgozásnál, mint a főzésnél és előkészítésnél. Nélkülük valószínűleg tényleg sosem lett volna a malacka feldolgozva, de még levágva sem. Pipi-bá fáradhatatlanul tevékenykedett a konyhában ahol az ételek készültek. Este nyolcig szinte ki sem jött, jöttek a konyhából. Ám ott volt és rengeteget segített Árpás anyuka, Bukits Ági, Kálmán anyuka, Sajben anyuka, Sipos anyuka, Szili anyuka, Major anyuka és apuka, a feleségem Edina és anyukám, akit mára mind ismerhettek. Persze emellett mindenki hozzájárult a sikerhez, hiszen Keresztesi apuka hozta pörzsölőt, a gázpalackot, Árpás apuka az üstöt szállította, Szabó apuka rendületlenül ás alaposan mosta a malackát Bagossy apukával együtt. Kiss apuka és Bihácsi papa talán még sosem darabolt annyi húst hidegben mint aznap. Ma sem értem, hogy Kálmán apuka milyen erőket mozgósítva volt képes az abalét hat órán keresztül őrizni és keverni, mindezt folyamatos mosolyok közepette. Minden elismerésem az övé.
A havasi ex kommandós, Telek apuka disznóleteperését is meg kell említeni, aki úgy nyomta a jó magyar földhöz szegény malackát, hogy az mozdulni sem tudott.
Szóval mindenki kivette a részét a munkából amit nagyon köszönök. Jó volt látni, hogy egy csapat, egy baráti társaság tagjaiként egybeforrva segített mindenki és vállalt kisebb-nagyobb részt a nap fáradozásaiból.
Utólagos közvélemény kutatások alapján mindenki jól érezte magát, a gyerekek mint egy nagy család gyermekei egész nap vita nélkül játszottak és szórakoztak. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy este hét után kezdett elfáradni mindenki s lassan hazaindulni.
Örülök, mivel láttam rajtatok, hogy szívesen vagytok jelen a rendezvényen.
Még egyszer köszönöm mindenki munkáját és segítségét.

Kopányi László


S eljött a nap, mit már oly régóta várt mindenki az SZVSE tagjai és támogatói közül.
A nap aznap is korán kelt fel s este nyugodott, az eső lefelé esett a színvonal pedig estére egyre nőtt.
A madarak csiviteltek volna reggel, de éppen Afrikában tartózkodtak csereüdültetésen a varjak ellenében, éppen ezért ez a műsorszám elmaradt a rendezvény programjai közül. A madarak tehát nem csiviteltek, a varjak viszont károgtak, szegény malacka akkor még őszinte mosolya pedig a füleivel együtt a hátára fagyott a hatos úton Batta felé haladva száz kilométeres sebességnél a nyitott kalitkájában. Szállítói határozott elképzelése volt a hétórai kezdés, ezért árkon-bokron keresztül hozták hozzánk a kis foltos vendégünket.



A tisztelt tagság sorfala között gurultak be a csónakház kertjébe, s léptek elő autójukból a szállítók.
Nem is telt bele sok idő, a malacka s börtöne a kalitka lekerült az utánfutóról s gondos kezek által elszállítódott a tett színhelyére. Mivel az idő szorította az egybegyűlteket, így mihamarabb a vágásra került volna a sor, de még előtte valamilyen úton módon előkerült egy üveg pálinka, mitől a vágók s a várók is széles mosolyra derültek. Valaki poharakat varázsolt, kinek neve legyen áldott s mondjuk legyen Kálmán apuka, majd jól megittuk a reggeli ébresztő ötvenöt fokos zsibbasztó "teát". Ezen annyira felvidult mindenki, hogy majdnem leszúrtuk a malacot, de valakinek eszébe jutott, inni kellene még egy kis pálinkát ha már itt vagyunk, ezért ittunk még kettőt. Vészesen fogytán volt az idő és a tiszta tekintet is egyaránt, ezért úgy döntött a tisztelt tagság Czégény papával s hű társávval a böllérrel Bereczki úrral, hogy csak leszúrjuk szerencsétlen jószágot. Hozzá is fogtunk s a nagy kést elővéve valaki altatót adott a malackának egy fejbelövő pisztoly segítségével, amitől az úgy dőlt el, hogy alig bírta elkapni az ex-kommandós Telek apuka, aki a második világháborús téli hadjárat fehér egyenruháját magára öltve jelent meg a rendezvényünkön. A malacka eldőlt s vele a sorsa is, miszerint estére élelemként fejezi be az oly rövid földi pályafutását. Ifjabbik Czégény utód, ki nemcsak úszásoktatásban, de a malac elejtésébe is jártas szeretett volna lenni, magához ragadta apukája olya nagy becsben tartott kését, majd egy jól irányzott mozdulattal vetett véget a malacka életének. Fiatal kora ellenére mindezt tette jó és biztos kézzel, amit közülünk sokan nem mertek volna megtenni. Az ex-kommandós és társai, Czégény Papa, Bereczki mester, Ádám s még sokan mások az áldozat hátára telepedtek, miközben én ki már reggel érezte sorsát s így bordó kabátba jövé, a tálat annak nyaka alá tettem és fogtam fel a vért melyet előzetes tervek szerint majd hurkába töltve fogyasztunk el a kora esti órákban. Olyan szakértelemmel csináltam, amitől sokan akarták mondani mennyire jó is vagyok ebben, de mivel nem mondták, így nem is hittem. Mindenesetre a malacka többször is megpróbált állcsúcson rúgni, de én voltam a gyorsabb s így megmaradt a becsületem és az állkapcsom is egyben. Mindenesetre szorgalmasan öntögettem a nagyobb tálba a vérét mindaddig, amíg az utolsó csepp is kifolyt belőle ő pedig feladta a küzdelmet. Mikor felkeltem előle, többen zokogásba törtek ki. A gyerekek sikítva rohantak az anyukájukhoz, a férfiak rettegő arca pedig betöltötte a fenyőkkel körülvett teret. Többen keresztet vetettek és mutattak felém jelezve, ne próbáljak közelíteni csak akkor, ha meguntam a mostanában amúgy is keserű életem. Állítólag úgy néztem ki, mint Hannibal Lester a Bárányok hallgattak című filmben egy csúnya tette után. A három liter vérből másfél a ruhámon volt. A későbbi Tesco-s látogatásomkor jobbnak láttam levenni, mert ha így megyek be,a biztonsági őr valószínűsíthetően azonnal ledönt a lábamról és erősítést kér az érdi rendőrkapitányságról.
De ne menjünk ennyire előre, mert még sok minden történt addig.
A malacka feladta, mi pedig elkezdtük. Kések, szabják, bárdok kerültek elő. Kinek innen, kinek onnan. Apró borotvák a női retikülökből és pálinka a farzsebből. Mivel legalább hat perc telt el azóta, hogy nem ittunk, így eper, szilva s barack párlat csordult bele újra a még ki sem száradt poharakba, mi pedig ismét az eget nézve gurítottuk bele a becses nedűt az elfagyott torkunkba. Az eső alább hagyott, sőt elállt. Így semmi akadálya nem lehetett a malacka feldolgozásának. Mivel a pörzsölő, melyet a Keresztesi apuka szállíttatott a csónakházhoz, teljesen befeketítette előttünk a malackát, így azt önkéntesek, de például Szabó apuka és Czégény papa mosott le nagy gonddal.




Ettől szegény malacka olyan tiszta lett, ami talán sosem volt még csak a jó mamája hasában. Mikor ezzel megvoltak, a két pedikűrös, az ex kommandós Telek apuka és Bagossy apuka öröm s körömtelenítette szegény állat még egyben lévő, de már lélekben a nagy moslékban fürdő lábait. Én alig fordultam el egy pillanatra a tett színhelyétől s mikor visszanéztem már nem is volt meg szegénynek a bal hátsó sonkája. Bereczki úr, mint egy jó sebész másodpercek alatt választotta le azt a testről. A gyönyörű sonka az asztalra került, perceken belül pedig ott sorakozott az egész futómű felújításra várva.
A malacka ekkor orjára (gerincére, hátára stb.) fordítódott, s rövid időn belül fejvesztve terült el a csodálkozó népek előtt. A mester kinek neve még mindig Bereczki úr volt, szakavatott kézzel vágta föl a húst a gerinc mellett két oldalt s bontotta szét a malackát. Bagossy apuka pedig egy jól irányzott és erős mozdulattal kiemelte a gerincet a testből.



Ez után az események s Csonka apuka autójának hengerei is felpörögtek mikor megérkezett a plusz öt malacfejjel, májjal és tüdővel. Olyan gyorsan eltűnt a malacka a trepniről, hogy amikor Bögi, a fő böllér felugrott, hogy azonnal agyonüti, feldolgozza, szétvágja a malackát, már nem is talált ott semmit csak vért ami a hóra fröccsent. Ezen annyira megdöbbent, hogy majdnem sírva fakadt, de végül nem. Mérgében még egy karton sört hozott s azt szétosztva bánatosan sörözni kezdett.



Mivel szegény öregnek éppen aznap volt a születésnapja, így senki nem akarta elvenni tőle a jó hangulatot s elhitettük vele, hogy ő vágta le csak olyan gyors volt, hogy maga sem látta. Ennek annyira megörült, hogy nagy boldogságában el is hitte. Egész nap szépen mosolygott s mesélte mindenkinek milyen remek böllér is. Mi természetesen el is hittük, hiszen láttuk.
Szóval a malacka a trepniről az asztalra került, onnan pedig a volt ENSZ katona Bihácsi apuka kezei és kése közé, aki Kiss apukával együtt Gordon Ramsay megszégyenítve darabolta szét a húst a leveshez, káposztához, hurkához.
Ekkorra már lobogott a víz az üstben s később az üstökben, kinek kezelője aznap Kálmán apuka volt ki oly nagy szakértelemmel keverte a 170kg-os malacka részeit, hogy az ha tehette volna magát tölti bele a bélbe később. A csónakház ezekben a percekben pont úgy nézett ki, mint a legnagyobb téli havazás alatt a Harlem leg veszélyesebb utcájában felállított hordós melegedő hely.



Az üstök körül dolgos kezek, vendégek, gyerekek csoportosultak, hogy lássák a főzetet és föloldódjanak az üst által keltett melegben. A pálinka társául szegődött a fázó szülőknek, a hangulat pedig magasra hágott. Ha valaki nem ismeri az előzményeket és akkor érkezik, azt hihette volna, ennek a malacnak hat feje volt, mer legalább annyi nézett ki az üstből. Ha Battán akart volna házat venni, bizonyára ennek látványa miatt azonnal visszavonja a hirdetéseit. Tehát a malacka főtt, a sonka a konyhába távozott, bár nem a saját lábán. A gyerekek önfeledten baseball-t játszottak a februári hóban, a szülők pedig egy-két kivétellel a konyhába s az étterembe vonultak.
A konyha Szer Misi bácsi jóvoltából az uralmunk alá kerülhetett, mit Pipi-bá, Czégény Ádám, Czégény apuka és Berecki úr azonnal belakott. Megkeresték a szerszámokat s elkezdődött a hurkatöltés, a leves főzés. Órákon keresztül folyt a munka, amiben nagyon sokat segítettek a szülők női s férfi tagjai is. Major apuka a Chibo-man, kávét szerzett s okozott evvel óriási örömet és frissességet. Ez alatt kint Kálmán apuka keverte az üstöt. Pontosan hat órán keresztül. Miként s hogyan bírta, a mai napig nem tudom, de tette ezt olyan mosollyal, mint aki éppen az ötmilliárdos lottófőnyereményt venné át a Szerencsejáték igazgatójától. Én láttam s gratulálok neki, mivel sem tömeg, sem pedig jó idő nem volt arra felé.



Mondjuk szállítottam is ki neki s Szabó apukának (ki társa volt a fagyban) pálinkát és süteményt. Mikor kimentem mindig egyre kisebb lett szegény malacka abált füle és szíve, mivel képtelen voltam megállni annak illatát és látványát. Magyarul felzabáltam párat belőle. Nem is kellett már a frissen sült, sem pedig a máj, ami tizenegy óra felé került az asztalra. Viszont a vendégseregnek nagyon ízlett a sok finomság, el is tűnt minden nagyon hamar. Bent az étteremben a gyerekek, játszottak, beszélgettek, nevetgéltek.






Nem tudom kinek tűnt fel, de a feleségem világított rá ma délután, hogy senki nem veszekedett, verekedett, hisztizett. Mindenki, mint egy nagy rokonság gyerekei, úgy játszott és szórakozott. Bár volt olyan gyerek, akivel veszekedni kellett, de nem azért mert rossz volt, hanem azért mert figyelmetlen és a nagy kimelegedések hatására kabát nélkül próbált az udvarra menni. A nap nagy része a továbbiakban kemény munkából állt, amit a konyhában tevékenykedők serege végzett el, de nem szabad kifelejteni a hidegben ázó és fázókat sem, akik a hurkához való belsőségeket, fejeket főzték. Hamar elment a délután, szinte észre sem vettük. A leves is elkészült, a káposzta is megmaradt, de végül kiderült, hogy nem. Okozott is ez nekünk nagy fejtörést, de nincs mit tenni s nem volt mit enni. De nem búslakodott senki, mert már sült a kolbász, sült a hurka. Illatuk betöltötte az egész vendéglőt, mi pedig alig vártuk, hogy hozzá láthassunk a sok finomságnak.



A konyhának s Ádámnak köszönhetően minden fenségesre sikerült, a vendégsereg pedig panasz nélkül dőlhetett hátra a sok étel elfogyasztása után. Végre a konyhaiak is kiszabadulhattak és a vendégek között elvegyülve kisebb csoportokban beszélgethettek.




A hangulat ekkorra már tényleg magasan szállt. Hatalmas kacagások, férfias nevetések töltötték be helyiséget. A sör már-már fogyni látszott, de valahonnan mindig előkerült egy újabb üveg s lett tőle megint nyugodt mindenki. Komolyabb férfiak, Tóth apuka, Keresztesi apuka, Kiss apuka az olyan jól ismert klasszikusokat, mint a Tankcsapda és az Edda zenéit hallgatva vitatták meg az élet nagy dolgait. A gyerekek, felelsz vagy merszet játszottak s ezzel fakasztottak mosolyt az arcunkra. Egymást felvéve dobálták társaikat a levegőbe. Mondjuk ettől megállt az ütő bennem, de végül is jól csinálták. Róka apuka lánya táncprodukcióját körben ülve nézték s tapsolták a gyerekek.




Látva mindezeket kicsit megnyugodhattam. Őszintén bevallom, ezen rendezvények előtt és alatt nagyon komolyan izgulok, hogy minden jó és tökéletes legyen, mert egy cseppet sem szeretek bánatos és elégedetlen arcokat látni. Nem is kellett jobb bizonyíték arra, hogy jól végződött a rendezvény, mint hogy hét óra előtt nem is nagyon ment haza senki. Utolsóként elhagyva az éttermet a Sajben családdal, megnyugodhattam, hogy a 2010-es disznóvágás nagyon jól sikerült.

Mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt és a rengeteg segítséget.

Kopányi László