840,832 egyedi látogató
Navigáció
Főoldal
EGYESÜLETI INFORMÁCIÓK
EDZŐK
ELÉRHETŐSÉGEK
EDZÉS IDŐPONTOK
BEFIZETÉS / TAGDÍJ
KOROSZTÁLYOK
Leány Csapat
Előkészítő csoport
2003-2004
2002-2003
2001-2002
Országos Gyermek
Serdülő
IFI
Senior
KÖZÖSSÉGI INFORMÁCIÓK
HÍREK
Hír kategóriák
HIVATALOS IRATOK
VIDEO GALÉRIA - TV RIPORTOK
FOTÓ GALÉRIA
VERSEK/TÖRTÉNETEK
VERSEK
TÖRTÉNETEK
Chatroom
Table './medence/fusion_online' is marked as crashed and should be repairedTable './medence/fusion_online' is marked as crashed and should be repairedTable './medence/fusion_online' is marked as crashed and should be repaired
Felhasználók
Table './medence/fusion_online' is marked as crashed and should be repairedTable './medence/fusion_online' is marked as crashed and should be repaired Online vendégek: 0

Online tagok: 0

Regisztráltak: 151
Legújabb tag: czeilingertaltos
Fórumtémák
Legújabb témák
Nincs létrehozva fórumtéma
Legnépszerűbb témák
Nincs létrehozva fórumtéma
40. Születésnapomra...
Tisztelt Szülők és Gyerekek!



Szeretném mindenkinek megköszönni, azt a sok szeretetet amit tőletek kapok,

ami hétről hétre erőt ad a további munkához.

Köszönöm, hogy gondoltatok rám születésnapom alkalmából.

Köszönöm mindenkinek az ajándékot, nagyon tetszik és a sok használat mellett,

nagyon fogok rá vigyázni rá.

Köszönet mindenért és :HAJRÁ OLAJ-BATTA!!!




Kopányi László



És egy vers amit nekem akartatok írni... :-)



1.

Ég a napmelegtől a Lati rövid karja,

naptejes szőrszálak meredeznek rajta;

Nincs egyetlen U-Boat se már a büfében,

mi elégne a fritőz gőzölgő tüzében.

Fáknak hűvösében tíz-tizenkét gyermek

Alszanak, mint akiket edzés közben vernek;

Hej, pedig a medence üresen, a friss habokban,

Most gereblyéztük épp el, valamikor a napokban..



2.

Ösztövér Márk kétméternyi kézzel,

Mosolyogva néz le rám, engem fentről kémlel

Óriás edzőnek képzelné valaki,

Mely az öreg törpét, éppen oktatja ki.

A körben a gyermekek nevetve neszelnek

egy kézzel néha a magasba emelnek.

De felülök lassan a Pipibá hátára,

onnan kiáltok nagyot, EKKORA VAGYOK, HIÁBA!!!



3.

Ej, csak egy edző van talpon a vidéken,

Emberi szem alig láthatja őt, földön, égen;

Szörnyű sálrengeteg kanyarog a vállán,

S ha jól látom, még legénytoll pelyhedzik az állán.

A széles tortahegyre tátott szájjal bámul,

A sok köszöntőtől zavarban van, s csak ámul;

De tudja ő, miről szól-e nap, milyen tartalomra,

s miért jöttek ide hozzá, milyen alkalomra.



4.

Szép öcsém, miért állsz ott a gyertya tüzében?

Kérdi Brigi csendben a Battai Hüttében ;

Nevet a Pipi is a földre hengeredve,

Hogy lehet embernek ilyen apró teste?

Még senkinek se volt olyan csillogó szeme,

Mint Latibátinak, mikor elhangzik az ő neve,

És az érzéseket lenyeli csendben, sebesen haladva,

És tudja, itthon van, velük sokáig itt maradna!



5.

Nem is, nem is a Pipibátit nézi,

Melyet egy év, mire végig tudja mérni:

Túl a fejen, melyet egy hegyből rakott a szél,

Sok gyermek nevet, büszke szülői sereg kél.

És amint sereg kél a sátor heves ködéből,

Úgy kel a sóhajtás Latibáti szívéből;

Aztán csak néz, csak néz előre hajolva,

s ha nem repülne vízbe, bizony az baj volna.



6.

„Szép magyar leventék, aranyos vitézek!

Jaj be jókedvűen, jaj de furcsán néztek.

Merre, meddig visztek? Vízbe? Medencébe?

Csak nem bele akartok dobni a büfés kredencébe?

Visztek-é úszatni? visztek-é dobásra?,

Ú dá kámény Pipibá fogása…!

Hej! ha én is a saját lábamon mehetnék,

Akkor bizony nagyon-nagyon szomorú lehetnék!”



7.

Ilyenforma Latibáti gondolatja,

Miközben Pipibá a hónát szorongatja ;

S amint néz magában, amint meglengetik,

Latibáti teste a vízbe hemperedik..

Bár számított rá, mégis nedves lett a háta,

hiszen a hideg vizet ő nem szereti, sőt utálja;

De most mégis úgy érzi meleg, szinte már forró,

Hiszen itt lenni köztük, a gyerekekkel, szülőkkel oly jó!



8.

De itt van immár a had, Latibáti hada,

Itt hatalmas hadával Latibáti maga;

Délcegen megüli társa teniszpálya hátát,

Hiszen sok nehéz mérkőzés terheli már vállát;

És utána kemény, határozott legények,

Tombolván alattok csodás vízilabdás gének:

Nézi Lati, nézi, s dehogy veszi észbe,

Hogy ma egyszer ő az ünnepelt, őt veszik ma kézbe.



9.

„Hé, Latibá! Melyik út megyen itt Hatvanba?”

Jó lesz az negyvennek is, ő inkább abban maradna!;

De Latibátinak a szó szívébe nyilallik,

És olyat döbben rá, hogy kívül is hallik.

„Hatvan?” Nem negyven az Málton? Emígy mosolyog magában,

„Nagyon hamar leszel te is ugyanebben a gatyában!

De köszönöm, hogy itt vagytok, itt lehetek veletek,

S most az egyszer saját zavaromon, őszintén nevetek!



10.

„Negyven hát? Negyven?” - Amit még e szóhoz gondolt,

Az a szívében néha nagyon nagy falat döngöl, sőt néha rombol.

Azzal a tortáját könnyeden forgatja,

Mint csekély botocskát, az aljánál faragja;

Sokáig, biztosan pörgeti nem túl hosszú kezével,

Mutatván így kel, s megtanulhatod te is, ha sokáig nézel,

S mintha magas volna, hosszú karja, hosszú válla,

Még csak meg se rezzen áll a parton, mint egy cseperedő szálfa.


11.

A szülők látják Latit a nagy tortával,

És elámul rajta mind egész hadával.

„Vízilabdás Ember ez magáért” Timi mond „akárki;

Nos ajándékot adni, most elébe ki áll ki?

Vagy ki forgatja meg úgy azt a dobos rudat,

Amellyel mutatja az edző az utat?”

Boldogat, boldogat: zúg, nevet mindenki,

Most tényleg, hogy lehet törpét szeretni?



12.

De ki inna vele? ki jönne e nap borúval?

Szélvészkezű, negyvenes korúval?

És ki ölelné meg a víztől csöpögő nadrágjával,

Ázott fejével, a náthától didergő nyakával?

Csak az jöjjön közel, ki nem félti a ruhát magába,

mert bizony Latibáti csurom vizesen ölel a karjába.

Jaj-keserves annak, aki jut most nedves kezébe,

Összevizez mindenkit az ünnep nagy hevébe.



13.

És kivonul a sereg, hosszú tömött sorban,

Latiról beszélnek. Ekkora? Negyvenéves korban?;

Pipibá mond néki köszöntőt és szépet,

Mindenik derít rá egy mosolygó képet;

Egyik így szól: „Bajtárs! Költözz már Battára!

De ha oda nem is, legalább a határra!

A Málton csendben mondja: „Milyen érzés mond?,

Már megbocsáss, csak érdeklődöm, ha nem gond!



14.

De aztán e napnak is vége, bár még hallik morajja:

„Szeretlek benneteket”, magában azt gondolja;

Majd Latibáti este vidáman hazafelé ballag,

Apró lábnyomától egyáltalán nem reng a parlag;

Mint újszülött bikáé, olyan a járása,

Mint a barna éjfél, szeme pillantása,

Mint boldog ember, ajándék horgászbotot vesz kezébe,

S most tavat keres hozzá a határba, s megyébe.



Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Emlékezzen rám
Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Falfirka
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Budapest
2015/03/07
Aki belépett, az nyugodtan hozzászólhat a hírhez!

Budapest
2015/03/07
Vagy még vasárnap!

Budapest
2015/03/07
A mérkőzéseket minden hétfőn vagy kedden ki fogjuk írni!

Budapest
2015/03/07
A mérkőzéseket minden hétfőn vagy kedden ki fogjuk írni!

2015/03/06
elég kevés információval bír az oldal Smile van mit frissíteni rajta Smile

Security
Security System 1.8.6 © 2006 by BS-Fusion Deutschland