Van Battán egy uszoda, egy csapat ami éppen kétfelé bontható,
amelyhez hivatalosan jár egy-egy kincstári vízilabda oktató.
Apró, gyermekemberek hada veszi őket naponta körül,
Melynek egyik is, s a másik is nagyon-nagyon örül.
Életciklusuk leginkább a hangyák társadalmához fogható,
s úgy tűnik városi ismertségük mára már igen jónak mondható.
Hogy az gyermekanyag ily galaktikus mértékben növekedett,
Abból bizony miniatűr, mosolygós vízilabda csapat kerekedett,
Kik a hideg, de mégis simogató vízben oly gyorsan úsznak,
ahogy még a jégtánc kettősök is csak ünnepnapon csúsznak.
Energialények mind, kiket az Isten oly ügyesnek teremtett.
S jó munkájának némely csintalanságán igen nagyot nevethet.
Ki is gondolhatja, hogy az ő gyermeke gyengébb s rosszabb,
csak azért mert a másik talán magasabb, a karja pedig hosszabb.
Idő kell annak, hogy a tehetség varázsleple reájuk terüljön,
S valamelyikük a tudás hatalmától fogva válogatottba kerüljön.
Van rá esély van bizony. Azt kell mondjam egyáltalán nem kicsi.
Tudományos tény, a tehetség nem helyfüggő bárki is azt hiszi.
Mert bizony a kis emberek hada jöhet, avagy éppen mehet,
de higgyék el kedves szülők, bármelyikükből Olimpiai bajnok lehet!
1,003,108 egyedi látogató
van mit frissíteni rajta 